A nyelvi kreativitás egy aspektusa

Lengyel, Zsolt: A nyelvi kreativitás egy aspektusa. Módszertani közlemények, (31) 3. pp. 128-132. (1991)

[img] Cikk, tanulmány, mű
modszertani_031_003_128-132.pdf

Download (423kB)

Abstract

A szójelentés kitalálása több (kísérletünkben: három) mikrokontextus (mondat) segítségével az idegen nyelvek tanulásához szükséges kreativitás mozzanatát állítja előtérbe. A nyelvet tanulók (kísérletünkben részt vevő gyerekek) az ismeretlen szó jelentésének kitalálásához kétféle ismeretet kell, hogy mozgósítsanak: a) eddigi idegen nyelvi ismereteiket (melyekből azonban az új jelentés közvetlenül nem vezethető' le), b) nyelven kívüli, a valóságra vonatkozó ismereteket. 3.2. A helyes megfejtés a fentebb említett kétféle ismereten túl egy ellenőrző művelet elvégzését is feltételezi. Ennek során a gyerek az általa kreált szójelentést mindhárom mondatba behelyettesíti, és ha a behelyettesítés három értelmes kijelentést eredményez (külön-külön és együttesen is), akkor a megoldás (a szójelentés) helyes. 3.3. Az eredmények azt mutatják, hogy a fentebb vázolt utat nem képes valamennyi gyerek bejárni. a) a gyerekeknek legalább 10%-a meg sem érti a feladatot, ők nem adnak semmiféle megoldást. b) A gyerekek kb. 50%-a helyes megoldást ad, s ez azt jelenti, hogy a helyes megoldás szempontjából a szójelentés kitalálása nem szófaj- és mondatrész-függőségű.. c) A rossz megoldások azonban enyhén szófaj-, (mondatrész)-függőségűek: az igei állítmány és a melléknévi jelző jelentésének kitalálása nehezebb, mint a főnévi alanyé. Elemzésünkben ez úgy jelentkezett, hogy a főnévi alany jelentésének meghatározásában kb. fele-fele arányban van egymással a rossz és az elfogadható (tehát se nem rossz, se nem helyes) megoldás. A döntő különbség — a feladatban szereplő há- rom szó között — az, hogy a melléknévi jelző és az igei állítmány jelentés meghatá- rozásában nincs „elfogadható", azaz se nem jó, se nem rossz megoldás; ezeknél a jelentésmeghatározás vagy jó (helyes), vagy rossz. Az átmenetiség („az elfogadható- ság") a főnév elemi szemantikai összetevőkre („élő", „ember" stb.) való bonthatósá- gával kapcsolatos. Más szavakkal: a mikrokontextus (az adott mondatok) a főnév jelentésszerkezetét (jelentés-összetevőit) jobban átvilágítja, mint az igéét vagy a melléknévét. Ez egyúttal a fentebbi feladat nyelvdidaktikai értékéről is vall: hasznosabbnak tűnik e feladat a főnevek vonatkozásában (természetesen e kijelentés további rendszeres vizsgálatot igényel). 3.4. A rossz megoldásoknak is megvan a maguk nyelvdidaktikai haszna: a kontrollművelet elmaradása (csak egy mondat szempontjából helyes a megoldás) — sajá- tos, szöveglingvisztikai eljárások bevezetését szorgalmazzák. A laza asszociációkon alapuló rossz megoldások másféle nyelvpedagógiai javítást igényelnek. A szójelentés feltárásának itt bemutatott módja — meggyőződésem szerint — jól használható az idegen nyelvek tanításában: a tanulókat önálló munkára és gondolkodásra készteti. A tanárnak ugyanakkor értékes adalékokat szolgáltat tanítványainak — nem csak a szójelentésre vonatkozó — nyelvi ismereteiről.

Item Type: Article
Journal or Publication Title: Módszertani közlemények
Date: 1991
Volume: 31
Number: 3
Page Range: pp. 128-132
ISSN: 1219-0039
Language: magyar
Uncontrolled Keywords: Nyelvtudomány
Additional Information: Összefoglalás
Date Deposited: 2016. Oct. 17. 09:59
Last Modified: 2018. Jun. 04. 13:49
URI: http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/27732

Actions (login required)

View Item View Item