Verwahrung und Diebstahl im Werk Senecas : De beneficiis (Sen. benef. 6,5,5)

Pozsonyi, Norbert: Verwahrung und Diebstahl im Werk Senecas : De beneficiis (Sen. benef. 6,5,5). Acta Universitatis Szegediensis : forum : publicationes doctorandorum juridicorum, (1). pp. 161-167. (2011)

[img] Cikk, tanulmány, mű
forum_doctorandorum_2011_161-167.pdf

Download (565kB)

Abstract

A tanulmány központi témája Seneca De beneficiis (A jótéteményekről) c. műve 6,5,5 caputjának jogi exegézise, amelynek a szövege a következő (Sen. benef. 6,5,5):34 Separantur actiones, et de eo quod agimus, de eodem nobiscum agitur. Non confunditur formula, si qui apud me pecuniam deposuerit, idem mihi postea furtum fecerit, et ego cum illo furti agam, et ille mecum depositi. Az alapul szolgáló jogeset tényállása a következő: „A" pénzt helyezett letétbe „B"-nél (pecuniam deposuerit), ezt követően „A" meglopja „B"-t (furtum fecerit). Tehát két különböző jogalapból jön létre kötelem a felek között: az egyik ex contracto a letéti szerződésből, a másik pedig ex delicto a lopás miatt. Első ránézésre ez a példa nehezen illeszthető bele a De beneficiis gondolatmenetébe, mert a mű ezen részében Seneca alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, hogy ha valaki velünk jót cselekszik, és ezt követően ugyanez a személy ellenünkre tesz, akkor e tetteket miként kell „elszámolni" egymással (an beneficium eripipossit, quaesitum est35). Egy dolog letétbe helyezése inkább szolgálja a letevő érdekeit, mint a letéteményesét. (Ui. a letéti szerződés egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei szerződés, ahol a letéteményes őrizetébe adnak valamilyen ingó dolgot, amit neki a letevő kérésére azonnal vissza kell adni.) Azonban a tárgyalt jogesetben kiemelendő, hogy a letét tárgya pénz {pecuniam deposuerit), és e letéti tárgy esetében a felek az antik Róma mindennapi szerződési praxisa alapján kiköthették, hogy a letéteményes a pénzt használhatja, ugyanúgy, mint a kölcsön szerződés esetén azonban a letevő bármikor visszakérhette a letett pénzösszeget a letéti szerződés szabályainak megfelelően (D. 16.3.1.34 Ulp. 30 adedictum): Si pecunia apud te ab initio hac lege deposita sit, ut si voluisses utereris, prius quam utaris depositi teneberis. Ulpianus ediktumkommentárjában azt írja, ha nálad pénzt kezdettől fogva azzal a kikötéssel helyeznek letétbe, hogy ha akarod, használd, mielőtt még használnád, letét alapján vagy kötelezve. Ez azt jelenti, hogy a letevő abban az esetben, ha a letéteményes nem akarja visszaadni a letett dolgot, akkor actio depositi directával fordulhat ellene, tehát a letevő ugyanazokat a pénzérméket követeli vissza, amelyeket átadott. Azonban ha a letéteményes tulajdonosként rendelkezett a letétbe helyezett pénzérmék felett (ti. azokat elköltötte), akkor a klasszikusok már a kölcsön szabályainak alkalmazását rendelték erre az esetre, azaz a letevő a condictio (certae pecuniae) elnevezésű stricti iuris keresettel követelhette vissza a letett pénzösszeget (ugyanabból ugyanannyit). E forrásanyag ismeretében alappal feltételezhetjük, hogy Seneca a pecuniam deposuerit kifejezés mögött a letétnek ezt a speciális formáját értette, mert csak így, e jelentéstartalommal illeszthető bele (és interpretálható helyesen) a depositum jogintézménye mint beneficium a mű logikai összefüggésébe. Ezen túlmenően a tanulmány bővebben foglalkozik az esetleges compensatio (beszámítás) lehetőségével, valamit azzal a kérdéskörrel, hogy hol húzódik a határ a jogi, valamint a morális normák között.

Item Type: Article
Journal or Publication Title: Acta Universitatis Szegediensis : forum : publicationes doctorandorum juridicorum
Date: 2011
Volume: 1
Page Range: pp. 161-167
ISSN: 0563-0606
Language: német
Uncontrolled Keywords: Seneca Lucius Annaeus, Filozófia, Jogtudomány
Additional Information: Bibliogr.: a lábjegyzetekben; Összefoglalás magyar nyelven : A furtum és a letét Seneca De beneficiis c. művében (Sen. Benef. 6,5,5)
Date Deposited: 2016. Oct. 17. 09:57
Last Modified: 2018. Jun. 04. 11:09
URI: http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/30375

Actions (login required)

View Item View Item