Az ökokritika interdiszciplináris retorikája és a Tisza újraolvasása

Hódosy, Annamária: Az ökokritika interdiszciplináris retorikája és a Tisza újraolvasása. Acta historiae litterarum hungaricarum, (34). pp. 111-132. (2018)

[img] Cikk, tanulmány, mű
hist_litt_hung_033_ujfolyam_003_111-132.pdf

Download (421kB)

Abstract

Az ökokritika a bölcsészettudományok legújabb trendjének jeles képviselője, amennyiben nem csak rokon területek között enged átjárást, hanem egyenesen a „kemény” természettudományok és a „puha” bölcsészettudományok közti dialógusra épít. Ennek a törekvésének érzékletes példája bizonyos, addig csak a természet- és társadalomtudományokban használt terminusok sora, mint például az „ökoszisztéma”, a „niche” vagy a „fenntarthatóság”, melyek első pillantásra divatszavaknak tűnhetnek, adott esetben azonban sajátos, eleddig elhanyagolt nézőpontok érvényesülését segítik elő. A dolgozat ezt próbálja bemutatni a „billenőpont” (’tipping point’) terminus segítségével A Tisza újraértelmezése során. Petőfi versében a billenőpont a vers láthatatlan strukturális középpontjaként értelmezhető, amelynek következtében nem pusztán a forradalom és az árvíz kerül felszínes párhuzamba, hanem a szabadságharc és a folyószabályozás társadalmi-gazdasági előzményeinek és (vélt) hozadékainak az összefüggése is feltárul. A vers így egyszerre szolgáltat ürügyet bizonyos olyan korabeli politikai-gazdasági folyamatok tudatos végiggondolására, amelyek a mai (billenőpont felé közelítő) ökológiai helyzetet eredményezték és értelmezhető az említett, látszólag radikálisan különböző folyamatok közti ok-okozati összefüggések retorikailag átformált kifejezéseként és esztétikai élményt nyújtó érzékeltetéseként. Ecocriticism is a new trend in the humanities which allows the interdisciplinary approach of literature involving not only sibling areas of study but those of the „hard” sciences as well. A good example of this dialogue is the utilization of certain terms that used to be applied by natural or social scientists, like „ecosystem”, „niche”, „sustainability”, which seem to be at first sight only the symptoms of current fashion, but may also invite special, unusual viewpoints in the approach of literary (or other cultural) products. The present paper attempts to demonstrate this via the interpretation of a very well known and appraised Hungarian poem The Tisza written by Sándor Petőfi in which the newly fashionable term „tipping point” is used to highlight new angles of the work of art. In this approach the „tipping point” is seen as an invisible focal point of the poem that connects not only the flood of the eponymous river and the coming revolution of 1848 augurated by the poet, but also the socialeconomical antecedents of the revolution and the plans for the regulation of the river bed that began at the time when the poem was written. When analysing these connections, the celebrated rhetoric of the poem is demonstrated to involve not only formal and superficial similarities between the land and the social situation of its politically oppressed inhabitants, but is shown to reflect on the economical and power relations they are equally embedded in and determined by.

Item Type: Article
Journal or Publication Title: Acta historiae litterarum hungaricarum
Date: 2018
Volume: 34
Page Range: pp. 111-132
ISSN: 0586-3708
Uncontrolled Keywords: Magyar irodalom - költészet, Irodalomtudomány, Ökokritika
Additional Information: Bibliogr. a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar és angol nyelven
Date Deposited: 2019. Jan. 30. 10:52
Last Modified: 2019. Jan. 30. 10:52
URI: http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/56997

Actions (login required)

View Item View Item