Entwicklung des Privatrechts und die römischrechtliche Tradition in den Ländern der iberischen Halbinsel

Hamza Gábor: Entwicklung des Privatrechts und die römischrechtliche Tradition in den Ländern der iberischen Halbinsel. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica, (73) 1-64. pp. 277-297. (2010)

[thumbnail of juridpol_073_277-297.pdf]
Preview
Cikk, tanulmány, mű
juridpol_073_277-297.pdf

Download (2MB) | Preview

Abstract

A mai Spanyolország területén kialakult államokban a római jogi hagyomány alapját a Breviarium Alaricianum és a Liber iudiciorum képezte. A római jog és a kánonjog mint ius commune a helyi, városi statútumok (fueros, customs) mellett kisegítő jelleggel érvényesült, a 13. századtól fogva azonban már az írott és íratlan szokásjog romanizálódása is megfigyelhető. A jog forrásainak súlyát - Spanyolországban és Portugáliában is - a Rómában isme rt, 426-ban elfogadott lex citationis (idézési törvényhez) hasonlóan szabályozták eltérő rendelkezések esetében. Katalóniában több város (például Barcelona, Gerona, Tortosa) latin nyelven is közzétett szokásjogi gyűjteménye döntően a római jogra épül. A 15. század kezdetén meginduló, a Generalitat által kezdeményezett, hivatalos jellegű, a katalán „általásós jog" (dret general) egységesítését célzó kompiláció is á római jogi hagyományokra épül. A barcelonai szokásokat például (Usatges de Barcelona), a katalán törvényeket, és a barcelonai felsőbíróság ítélkezési gyakorlatát rendszerbe foglaló kompiláció szerkesztői a iustinianusi kódex rendszerét vették döntően figyelembe azon felül, hogy az egyes normák, szokások és ítéletek kronológiai sorrendjére is tekintettel voltak. Kasztília és León területén, ahol már X. (Bölcs) Alfonz (1252-1284), a „spanyol Iustinianus" hét részből á116, valószínűleg 1256 és 1265 között szerkesztett törvénykönyve, a Siete Partidas is a római jog nagyfokú hatásáról tanúskodik, az Ordenamiento de Alcalá (1348) kifejezetten elrendelte a római törvények szubszidiárius érvényesülését. Portugáliában a szokások (costumes) és az egyes városi statútumok szintén sok római jogi elemet tartalmaztak, hatályban volt ezek mellett még a Codex Euricianus és a Siete Partidas portugál fordítása is. A római jog formális recepciója azonban Spanyolországtól eltérően mégsem történt meg. Mindazonáltal a római jog jelentős hatásáról tanúskodik a portugál jog különböző forrásait összegző Ordenac es Afönsinas (1446- 1447), melynek értelmében a bíróságoknak kétség esetén Accursius Glossa ordinariáját és Bartolus munkáit kellett figyelembe venniük. Hasonló értelmű rendelkezéseket tartalmaznak az Ordenac es Manuelinas (1521) és az Ordena'őes Filipinas(1603) is. Spanyolországban a 16-17. század folyamán főképpen a római jogra épülő közjog virágzott, melynek művelése a salamancai egyetemen összpontosult. Római jogi kategóriákkal találkozunk például Francisco de Vitoria (1483 k.-1546) írásaiban, amelyek a modern nemzetközi jog alapjait rakták le. A szomszédos Franciaországban működő humanisták hatása ekkorra már spanyol földre is kiterjedt. A spanyol királyságban a hatályos jog konszolidálását célzó hivatalos törvénygyűjtemények (Nueva Recopilación, 1567; Recopilación de las Leyes de las Indias, 1680, Novísima Recopilación, 1805) szintén tartalmaztak római jogi tételeket. A polgári törvénykönyv tervezetét 1851-ben Florencio GarciaGoyena (1783-1855) dolgozta ki, aki a francia Code civil mellett a porosz Allgemeines Landrechtre és az osztrák ABGB-re volt figyelemmel. Katalóniában a napoleóni hódítás során a francia Code civil (katalán fordításban) hatályos jog volt, és hatással volt később a doktrínára és a joggyakorlatra. A II. Fülöp (1527-1598) által összeállítani rendelt gyűjtemény hivatalos neve Recopilación, a Nueva jelző nem hivatalos jellegű hozzáfűzés. Az institúció-rendszer alapján áll a ma is hatályos spanyol polgári törvénykönyv, az 1889-ben hatályba lépett Código civil, amelynek' szerkesztésében M. Alonso Martinez (1827-1891) vállalt döntő részt. A polgári törvénykönyv megalkotói elsősorban a francia Code civilre, az 1865-ös olasz polgári törvénykönyvre, az argentin Código civilre és az 1867-es portugál polgári törvénykönyvre voltak figyelemmel. 1888-bankerült sor a Ley de Bases de 11 de mayo de 1888 kihirdetésére, mely a polgári törvénykönyvnek a kormány részéről történő elkészítésére való felhatalmazására kívül a Código civil alapelveiről is rendelkezik. A bevezető cím átfogó reformjára 1973-74-ben került sor. E reform értelmében a regionális hatállyal rendelkező derecho foral mellett a polgári törvénykönyv már nemcsak ideiglenesen érvényesül kiegészítő jogként (derecho supletorio). A Código civil azonban ma sem az egész ország számára elsődleges jogfonás, minthogy bizonyos területeken csak szubszidiárius módón mint derecho civil común, főként a házassági, az öröklési és a vagyonjog körében érvényesül, szemben a közvetlenül is a római jogon alapuló helyi (magán)joggal (derecho fonal), amelynek hivatalos gyűjteményekbe (Compilación) való rendezése az 1978-as4 a regionális autonómiát intézményesítő alkotmány elfogadását követően is folyik. A Zaragozában 1946. október 3-9. közötta polgári jog nemzeti (országos) kongresszusán (Congreso Nacional de Derecho civil) születetthatározat értelmében indult meg Spanyolország egyes régióiban a Código civil szabályai helyettérvényesülő helyi jog (Derecho especial) önálló gyűjteményekben történő összefoglalása. Vizcaya és Álava régió, a spanyol polgári törvénykönyvtől eltérő jogát az 1959-ben elfogadott Compilación del Derecho Civil de Vizcaya y Álava szabályozza. Katalónia helyi polgári jogát az 1960- ban közzétett Compilación del Derecho Civil de Cataluna — amelyet 1984-ben és 1987-ben módosítottak — rendezi. Így a mai spanyol magánjogtudományt erős partikularizmus jellemzi, amiben szerepet játszik az, hogy a római jog egyes területeken ma is kiegészítő jogként (derecho supletivo) érvényesül. Spanyolországban a középkori hagyományokat meghaladó, új kereskedelmi jogi doktrína kidolgozásában kiemelkedő szerepet játszott a XVI. században a Salamanca-i Egyetem. A kereskedelmi jog doktrínáj ának kiemelkedő spanyol művelője Juan Hevia Bolano, a „Laberinto del comercio terrestre" (1617) című munka szerzője. A spanyol kereskedelmi jog kompilációját az 1737-ben kibocsátott Ordenanzas de Bilbao . jelentették. A spanyol kereskedelmi jog kodifikálására 1829-ben került sor. Ez az 1219 artikulusból álló, öt könyvre tagolódó első spanyol Código de comercio a francia Code de commerce hatását tükrözi. Kiemelendő, hogy az 1829. évi Código de comercio számos vonatkozásban kora legátfogóbb, önálló jellegű összefoglalása volt a kereskedelmi jognak. Az új, jelenleg is hatályos, ámbár többször módosított Código de comercio elfogadására, melynek kidolgozása elsősorban Sainz de Andino nevéhez fűződik, 1885-ben, hatályba lépésére pedig 1886-ban került sor. Portugáliában az 1769-ben elfogadott Lei da Boa Razáo a római jogot — amennyiben annak tételei a lényegében a természetjogot jelentő boa razáo-val nem állnak ellentétben — már csupán szubszidiáriusan érvényesülő jognak tekinti. A 19. század elején megerősödő kodifikációs mozgalom egyes képviselői a korábbi jogi hagyományok felszámolását szorgalmazták. A természetjogi iskola tanait követő António Luís Visconde de Seabra (1798-1895) 1850-ben kapott megbízást a portugál polgári törvénykönyv (Código Civil Portugugs) kodifikálására mint annak egyedül szerkesztője — hasonlóan Walther Munzingerhez és Eugen Huberhez. Seabra 1858-ban nyújtotta át a kormánynak a portugál polgári törvénykönyv tervezetét, amely több módosítás után 1868-ban lépett hatályba. A po rtugál Código civil modellje elsősorban a porosz Allgemeines Landrecht für die Preuj3ischen Staaten — pontosabban annak a magánjoggal kapcsolatos része —, a francia Code civil és az osztrák ABGB volt. A kódex 16. §-a kiegészítő jogforrásnak tekinti a római jogi elemeket is tartalmazó természetjogot (direito natural). A három évtizeden át tartó előkészítő munka után 1966-ban elfogadott, és 1967. június 1-jén hatályba lépett új portugál polgári törvénykönyvön, mind annak szerkezetén, mind fogalomrendszerében erősen érezhető a német magánjogtudomány és a német BGB hatása. Portugáliában a kereskedelmi jog kodifikálására önálló kódexben, első ízben 1833- ban került sor, amelynek modelljéül a francia Code de commerce szolgált. E törvénykönyv szerzője José Fe rreira Borges volt. Tekintettel a rra, hogy Portugáliában végül is nem került sor a kereskedelmi törvénykönyvvel egyidejűleg, Spanyolországhoz hasonlóan a polgári törvénykönyv hatályba léptetésére, a portugál Código de comercio a polgári jog hagyományos részének tekintett kötelmi jogi rendelkezéseket is tartalmazza, amely a kódex sajátos vonásának nevezhető. Bizonyos értelemben ez a kódex — eltérően az 1880-ban elfogadott kereskedelmi törvénykönyvtől — a monista koncepciót követi. Portugáliában jelenleg az 1888-ban elfogadott, és azóta többször módosított kereskedelmi kódex van hatályban. A monista koncepció Portugáliában nem került elfogadásra sem a törvényhozásban, sem pedig a doktrínában. Az 1868-ban hatályba lépett portugál polgári törvénykönyv kisebb módosításokkal ma is hatályos az 1961-ben India részévé vált volt portugál gyarmatokon (így például Goában). Az 1966- os polgári törvénykönyv az afrikai volt portugál gyarmatokon van hatályban a függetlenség elnyerését követően is. Ilyen módon Angolában, Mozambikban, a Zöldfokiszigeteken, S5o Tomé és Príncipén és Bissau-Guineában ma is — módosításokkal — nemzeti polgári törvénykönyvként hatályos. Az Andorrai Hercegség (Principat d'Andorra) 1278-ban jött létre. Ebben az évben került Andorra Seo de Urgel püspöke és Foix grófja közös gyámsága alá. Andorra azóta is spanyol és francia védnökség alá tartozik. Védnökei a spanyol Seu de Urgel város püspöke és a Francia Köztársaság elnöke. Ebből adódik, hogy Andorra államfője a két társherceg (Coprinceps). Az 1993-ban elfogadott alkotmány megerősítette Andorra szuverén hercegség voltát. Andorrának két felsőbírósága van. Az egyik andorrai Felsőbíróság székhelye Spanyolországban, Urgelben, a másik pedig Franciaországban, 1888 óta Perpignanban található. Andorrában 1748-ban került publikálásra a Manuel Digest, melynek szerzője Antoine Fiteri Rossell. Ez a gyűjtemény 56 maximát (regulát) tartalmaz, melyek a jog alapelveit rögzítik, a legtöbb esetben összekapcsolva a jogot az erkölcs tételeivel. A tradicionális andorrai társadalomban az erősen hierarchikus jellegű családmodell szerepe meghatározó volt. Ebben a vonatkozásban szoros kapcsolat mutatható ki az Andorrában érvényesülő családjogi szabályok és a római családi jog között. A családfő (cap de casa) a római paterfamiliashoz hasonló jogokkal rendelkezett. Az andorrai bírót a tételes jog szabályai nem kötik, ítéleteinek forrása „saját lelkiismerete"; az ítélethozatal során tekintettel van a méltányosságra és az Andorrában érvényesülő szokásjogra. Ki kell emelni, hogy Andorrában a római jog ius commune, az Andorrában beszélt katalán nyelven dret comu néven — a katalán jog, a kasztíliai jog valamint a kánonjog mellett — szubszidiárius módon ma is hatályos jogforrás a magánjog területén. A római jog (ius commune) elsősorban a jog általános elvei körében és a kötelmi jog területén jut szerephez.

Item Type: Article
Other title: A magánjog fejlődése és a római jogi tradíció az Ibériai-félsziget országaiban
Journal or Publication Title: Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica
Date: 2010
Volume: 73
Number: 1-64
ISSN: 0324-6523
Page Range: pp. 277-297
Language: Hungarian, German
Publisher: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága
Place of Publication: Szeged
Related URLs: http://acta.bibl.u-szeged.hu/37950/
Uncontrolled Keywords: Római jog, Magánjog - Spanyolország, Jogtörténet - spanyol
Additional Information: Bibliogr. a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven
Subjects: 05. Social sciences
05. Social sciences > 05.05. Law
Date Deposited: 2016. Oct. 15. 11:11
Last Modified: 2023. Nov. 13. 15:28
URI: http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/7445

Actions (login required)

View Item View Item