%P 51-55 %C Szeged %O Bibliogr.: 55. p. ; ĂśsszefoglalĂĄs magyar nyelven %T A bennĂźnk ĂŠlĹ Nagy inkvizĂtor : Carl Schmitt ĂŠs Dosztojevszkij %J Acta Szegediensia Collegii de Rolando EĂśtvĂśs Nominati : EĂśtvĂśzet %A TĂłth OlivĂŠr IstvĂĄn %D 2011 %I SZTE EĂśtvĂśs LorĂĄnd KollĂŠgium %L acta55589 %K Carl Schmitt, Fedor MihajloviÄ Dostoevskij, FilozĂłfia, VallĂĄstudomĂĄny %V 1 %X A mĂĄsodik rĂŠszben tehĂĄt lĂĄttuk, hogy Max Weber tĂĄrsadalomfilozĂłfiĂĄja szerint a modernitĂĄs megragadhatĂł a racionalizĂĄlĂłdĂĄs folyamatĂĄval, amely egy nehezen ĂĄthidalhatĂł tĂśrĂŠshez vezet a tĂĄrsadalomban. A harmadik rĂŠszben lĂĄttuk, hogy Carl Schmitt elmĂŠlete erĹsen tĂĄmaszkodik erre az elmĂŠleti keretre, lĂŠvĂŠn a jogfilozĂłfiĂĄban prĂłbĂĄlja meg (1) egyfelĹl megvilĂĄgĂtani a teolĂłgia legitimitĂĄsĂĄnak eltĹąnĂŠsĂŠt, (2) mĂĄsfelĹl a teolĂłgia ilyetĂŠn eltĹąnĂŠse nyomĂĄn keletkezett politikumot teolĂłgiai pĂĄrhuzamok segĂtsĂŠgĂŠvel leĂrni. A negyedik rĂŠszben ezen leĂrĂĄs nyomĂĄn jelent meg a katekhon politikai fogalma, amelyik rendet visz a vilĂĄgba, ĂŠs ezĂĄltal fenntartja azt. TehĂĄt a katekhon, a Nagy InkvizĂtor mĂĄr kĂvĂźl ĂĄll a teolĂłgia korszakĂĄn: szĂĄmĂĄra mĂĄr a tĂŠt nem az autentikus politikum, hanem annak megmentĂŠse. A megmentĂŠs termĂŠszetesen magĂĄban foglalja a SĂĄtĂĄn ajĂĄnlatĂĄnak elfogadĂĄsĂĄt, azonban azt â amennyiben elfogadjuk, hogy a politikum az ember lĂŠnyegĂŠhez tartozik, ĂŠs a politikum szĂźksĂŠgkĂŠppen reprezentĂĄciĂł â nem lehet nem elfogadni, hiszen azzal az embert mint olyat szĂźntetnĂŠnk meg. Azonban az ajĂĄnlatot csak akkor kell elfogadni, ha mĂĄr a teolĂłgiai nem rendelkezik legitimĂĄciĂłval. Ăs ĂĄllĂtĂĄsom szerint ĂŠppen errĹl szĂłl Schmitt a Nagy InkvizĂtorrĂłl tett megjegyzĂŠse: neki van igaza: ha mĂĄr az emberek nem hisznek, akkor szĂźksĂŠg van valakire, aki a rendet fenntartja. Schmitt is, amĂg volt esĂŠlye annak, hogy a weimari kĂśztĂĄrsasĂĄg legitimitĂĄsa megĹrizhetĹ, kĂźzdĂśtt ĂŠrte. Amint azonban elveszett, elfogadta a SĂĄtĂĄn ajĂĄnlatĂĄt, ĂŠs a rend oldalĂĄra ĂĄllt. Schmitt ĂĄllĂtĂĄsa csak egy olyan vilĂĄgĂĄllapotban ĂŠrvĂŠnyes, ahol a transzcendentĂĄlis tĂśbblet mĂĄr nem legitimĂĄlja a politikumot. Vagyis a konklĂşziĂł: Dosztojevszkij szĂĄndĂŠka szerint egy hamis dilemmĂĄt vĂĄzolt, ahol mindkĂŠt vĂĄlasztĂĄs rossz vĂĄlasztĂĄs, amennyiben a premissza elfogadĂĄsa a problĂŠma maga.