%0 Journal Article
%@ 2064-9940
%A  Kocsány Piroska
%D 2021
%F acta:73880
%J Jelentés és nyelvhasználat
%K Nyelvészet, Magyar nyelv - igekötő
%N 1
%P 47-80
%T Az ott szokatlan szerepei : igekötő, diskurzuspartikula
%U http://acta.bibl.u-szeged.hu/73880/
%V 8
%X Az ott határozószó redundáns használata (= ahol a mondatban szerepel a nominális helymegjelölés is, vö. Éva ott állt a kapuban versus Éva a kapuban állt) összevethető a hasonló irányhatározós szerkezetekkel (Éva belépett a szobába). Az irányhatározós szerkezetben az ige terminatív igekötővel (be-) áll. Ennek analógiájára vezeti be É. Kiss Katalin a lokatív igekötő fogalmát (ott/kint/bent stb.), amelynek használata beleilleszkedik az igeidőrendszer fokozatos átalakulásába az ómagyar kortól napjainkig: a nézőponti aspektust hordozó formákat felváltja a szituatív aspektust támogató igekötőrendszer. A dolgozat ezt a tételt próbálja továbbgondolni, különös tekintettel azokra a példákra, amelyekben egy inchoatív jelentésű időhatározó kijelöl egy időbeni vonatkozási pontot, ahonnan egy folyamatra/állapotra rátekintünk. Ez az együttállás kiváltja az ott mint igekötő in statu nascendi létét, és magyarázni tudja azokat az eseteket, amelyekben az ott a nominális helymegjelölés mellett kötelező, valamint azokat is, amelyekben a redundáns ott használatát stratégiai-pragmatikai tények indokolják. Az ott lokális jelentése az érvelésben összekapcsolódik a temporális jelentéssel, a temporális jelentés pedig elvezet a temporális perzisztencia kifejeződéséhez. Ennek sajátos megjelenésével találkozunk az ott mint diskurzuspartikula használata során.
%Z Bibliogr. : p. 77-80. és a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven