%D 2022
%O Bibliogr.: p. 180-183. ĂŠs a lĂĄbjegyzetekben ; ĂśsszefoglalĂĄs magyar nyelven
%C Szeged
%L acta78046
%T Megszemélyesítő konceptualizációk a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományában : egy kontrasztív empirikus vizsgálat eredményei
%V 9
%A  Galac Ádåm
%K NyelvhasznĂĄlat, KorpuszvizsgĂĄlat, LĂĄtĂĄs, HallĂĄs, SzaglĂĄs, NyelvĂŠszet
%N 1
%P 155-183
%J JelentĂŠs ĂŠs nyelvhasznĂĄlat
%I Szegedi TudomĂĄnyegyetem
%X A tanulmány a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományát érintő megszemélyesítő konceptualizációkat vizsgálja a magyar és az angol nyelvben. Kezdeti kérdésfeltevése az, hogy milyen szerepet játszik a megszemélyesítés mint konceptuális metafora a három észlelési modalitás érzeteinek, illetve az érzeteket kiváltó ingereknek nyelvi konceptualizációjában. Az adatok a TenTen korpuszcsalád magyar és angol alkorpuszában végzett kulcsszavas keresésekből származnak, amelynek során 9 magyar és 9 angol kulcsszó összesen közel 7000 kontextuális előfordulását annotáltam manuálisan. Az elemzésben Dorst–Mulder–Steen (2011) osztályozását követve megkülönböztetem az újszerű, a konvencionalizálódott, az alapbeállítású (default) és a metonimikus megszemélyesítéseket, de a vizsgálatot kiterjesztem a megelevenítésekre, továbbá a megszemélyesítésnek nem nevezhető, ámde közeli rokonságban álló konceptualizációkra is (aktív ágens, figuratív mozgás). Mindkét nyelvben a látás kulcsszavai eredményezték a legkevesebb megszemélyesítést; a hallás és szaglás a magyarban hasonló gyakoriságot mutat, az angolban azonban kiemelkedik a szaglás.