Mutation de l'historiographie française et elargissement de son horizon au XVe siecle : un exemple: "les affaires de Hongrie"

Csernus Sándor: Mutation de l'historiographie française et elargissement de son horizon au XVe siecle : un exemple: "les affaires de Hongrie". In: Acta Universitatis Szegediensis : acta historica, (87). pp. 3-18. (1988)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű historica_087_003-018.pdf Letöltés (827kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

A XV. sz.-i francia történeti irodalomban, éppúgy mint a gazdaság, a társadalom, a politikai élet különböző területein mélyrehetó változások érlelődtek, és noha nem voltak függetlenek a más területeken jelentkező „mutációk" sorától, a műfaj egyfajta olyan belső fejlődéséből is következtek, melynek fontosabb állomásai jól elkülöníthetők. A tanulmány jelzésszerűen igyekszik felvázolni azokat a főbb vonásokat, amelyek a XV. sz.-i francia történetírást jellemzik, néhány észrevétellel kiegészítve a róla kialakult képet. Megjegyzendő, hogy esetenként komoly bizalmatlanság tapasztalható a XIV —XV. sz.-i történetírás produktumaival szemben, hiszen tényanyaga, az elemzések színvonala mai szemmel (és a korabeli más forrásokkal konfrontálva) valóban sok kívánnivalót hagyhat maga után; főleg akkor, ha egyéb szempontok, irányok nem motiválják a megítélést. Mindenesetre, az utóbbi időszakban fokozatosan felerősödött civilizáció — történeti, mentalitás — történeti kutatások alaposan módosították ezt a sommás ítéletet. A XV. sz.-i francia történeti irodalom főbb jellemzői között említendő mindenekelőtt, hogy hűséges tükrözője a korabeli politikai viszonyoknak abban is, hogy az addig viszonylag egységes francia történetírás pártokra bomlik, decentralizálódik és — ezzel egyidőben — a fejedelmi udvarokba telepszik. így tovább folytatódik a laicizálódás folyamata, új műfaji lehetőségek formálódnak (histoire, mémoires, journal, chronique), keverednek és a nyelvi kifejezőeszközök is egyre inkább „hozzágazdagodnak" a lehetőségekhez. Változik a történetírók száma, a történetíró személye, társadalmi helyzete, eredete és megítélése is; egyfajta sajátos „demokratizálódáson" megy keresztül ezzel a történeti irodalom egésze. Tematikai módosulás, útkeresés jelentkezik a fentiekkel egyidőben: a korábbi, egyeduralkodó témák (francia szerep a keresztes hadjáratokban, illetve a Capetmonarchia kiteljesedése) nem tűnnek ugyan el nyomtalanul, de a domináns szerep a háborúnak, a százéves háborúnak jut. Főszerepre is a lovagi eszményeket legtökéletesebben megvalósítók törnek, és ezzel változik a modellértékű ábrázolások tartalma is. Mindenekelőtt látványos átalakulást mutat az uralkodóról alkotott kép, melynek során a Szent Lajos-féle királymodell. V. Károly személyében születik újjá, majd pedig szövevényes úton, Franciaország „armagnac" és „bourguignon" koncepciójának harcában edződve és módosulva a Machiavelli-féle „Principe" egyfajta sajátos francia előképéig jusson, melyet Commynes ad a XI. Lajosról készített portréjában. Változott ezenkívül a történetírásnak az uralkodóhoz, a királyhoz való viszonya, amennyiben gyakran háttérbe szorul annak hagyományos főszerepe, és helyét főleg a territoriális fejedelmek foglalják el: a XV. sz.-ra a történetírás az „égi hatalom" szolgálatából a földi hatalmasságok szolgálatába szegődött; — a hercegek szolgálatába. Eszerint tehát a XV.sz.-i francia történetírás, főleg a század első felében, a pártérdekek feltétlen kiszolgálása szellemében alapvetően orléans-i illetve burgundi, noha létezik néhány olyan produkció, amely eredetiségéből következően igencsak elválik a klisétől; - így elsősorban Thomas Basin, Georges Chastellain és Philippe de Commynes munkái. A két alap-irányzat közötti koncepcióbeli eltérés oly erős, hogy tartalmi és formai elemekben egyaránt nyomon követhető. Más arányokkal találkozunk az érdeklődés és a szerkesztés terén, és más a konkrét eseményekhez (tények, kronológia) való viszonyuk, és igen különböző a stílus is. A polemizáló jelleg - sok más tényező mellett - jelentősen növeli az írott történeti anyag mennyiségét, a fejedelmi udvarok szivesen látnak és tartanak el történészeket, míg burgund udvar történészek hadát alkalmazza alaposan körvonalazott politikai célok (burgund külpolitikai törekvések, a belső kohézió elősegítése, a burgund Valois-k dicsőítése) érdekében. Nem elhanyagolható törekvés a „közvélemény" befolyásolásának szándéka. A történetírás egyik fontos feladata lesz, hogy „muníciót" biztosítson a politika számára, melyet aztán „orateur"-ök, szónokköltő — történetíró — diplomaták használnak fel uruk szolgálatában járva Európát. Nem utolsó sorban említjük meg, hiszen a XV. sz.-i történetírás egészére jellemző: az érdeklődési kör alaposan kiszélesedik, a horizont tágul tartalmi vonatkozásban és a különböző, addig ritkán szereplő régiókat illetően egyaránt. így tehát a nyugati kereszténység „perifériáin" lévő területekről érkező információk rendszeresebbek, arányosan nagyobb figyelmet kapnak; — sőt, a történetírók tudatosan igyekeznek műveiket ílymódon is gazdagítani. Motiválhatja ezt a törekvést belpolitikai érdek (a közvetlen ellenség ellensége iránti érdeklődés: skótok, portugálok, spanyolok), a kereszténység egészét érintő problémák figyelemmel kisérése (eretnekség, általános béketörekvések, egyházszakadás) valamint a külső fenyegetések tudata és tudatosítási igénye (török előretörés). A fenti tényezők általában irányítják a figyelmet a perifériákra, különösen pedig Közép és Kelet-Európára, így a magyar vonatkozású anyag sorozatosan gyarapodik, és tartalmaz hagyományosnak tekinthető dinasztikus ügyeket (Anjou - kor, Zsigmond trónra lépése, V. László), béketeremtő kísérleteket (Zsigmond) eretnekségekről és az egyházszakadásról szóló információkat (Zsigmond, husziták, Konstanz), törökellenes harcokról szóló beszámolókat (Hunyadi, Ulászló, Mátyás) vagy az európai fejedelmekről adott leírásokból kirajzolódó Mátyás-képet. Ugyanakkor a horizont kiszélesedésének eme folyamata nem azonos mértékben és súllyal jelentkezik valamennyi történetírónál és pártonként itt is mutatkozik jelentős eltérés. (Az oroszlánrész a burgundiaké.) Mindenesetre aligha fér kétség ahhoz, hogy a fenti folyamat szerepe egyszerre nagyjelentőségű egy modernebb Christianitas = Occides = Európa-fogalom kialakítása és ezen belül nagy „nemzeti monarchiák" kifejlődésének regisztrálása szempontjából. A valódi súlypont ugyan az utóbbin van, még ha a korabeli történetírás és az általa kiszolgált politikai frazeológia gyakran az előbbit látszik is előnyben részesíteni. A tanulmány a fenti kérdésekre jelzésszerűen igyekszik felhívni a figyelmet, és a meglehetősen gazdag magyar anyagnak itt csak a számbavételére szorítkozhat.

Mű típusa:	Cikk, tanulmány, mű
Egyéb cím:	Átalakulási folyamatok a XV. sz.-i francia történetírásban és a látókör kitágulása : egy példa: "Magyarország ügyeiről"
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
Dátum:	1988
Kötet:	87
ISSN:	0324-6965
Oldalak:	pp. 3-18
Nyelv:	magyar , francia
Kiadó:	University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Kiadás helye:	Szeged
Befoglaló mű URL:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/37119/
Kulcsszavak:	Történetírás - francia - 15. sz.
Megjegyzések:	Bibliogr. a jegyzetekben: p. 12-16. ; összefoglalás magyar nyelven
Szakterület:	06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet
Feltöltés dátuma:	2016. okt. 15. 07:57
Utolsó módosítás:	2026. feb. 04. 08:31
URI:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/2749

Bővebben:

Tétel nézet