La figure de Jacques Roux dans l'historiographe de la révolution

Kövér Lajos: La figure de Jacques Roux dans l'historiographe de la révolution. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta historica, (95). pp. 5-12. (1992)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű historica_095_005-012.pdf Letöltés (651kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Jacques Rouxnak, a »Veszettek« legismertebb figurájának történti megítélése mind a mai napig alapvetően két irányt követ. A marxisták számára Jacques Roux egalitarianizmusa, egyfajta kommunista perspektíva hordozójaként, túllép a forradalom polgári keretrendszerén! E felfogás Marxnak a Szent családban tett ama megállapításán nyugszik, mely szerint „a francia forradalom olyan eszméket hívott életre, amelyek túlvisznek az egész régi világállapot eszméin. A forradalmi mozgalom, amely 1789-ben a Cercle social-ban kezdődött, amelynek pályája közepén Leclerc és Roux voltak fő képviselői, s amely végül Babeuf összeesküvésével egy pillanatra vereséget szenvedett, hívta életre a kommunista eszmét, amelyet Babeuf barátja, Buonarroti az 1830-as forradalom után ismét meghonosított Franciaországban. Ez az eszme, következetesen kidolgozva az új világállapot eszméje." E felfogás genezise a keresztényszocialista Bouchez és az ex-saint-simonista Roux-Lavergne 1834 és 1838 között L'Histoire parlamentaire de la Révolution française címen megjelent 40 kötetes munkájában keresendő. Nem véletlen íija Michelet, hogy „a klasszikus köztársaságiak háta mögött már ott volt egy rémalak, amely gyorsan haladt, és őket túlszárnyalta volna; a romantikus köztársaság száz fejével, ezer iskolájával, amelyet ma szocializmusnak nevezünk. A kettő között egy örvény létezett, amely áthatolhatatlannak tűnt épp a tulajdonról vallott elképzelések különbözősége miatt." A liberális történtírás ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy szó sincs olyan koherens ideológiáról, amely a tulajdonviszonyok szocialista perspektíváját hordozná. Jacques Roux 1793 nyarán mindössze a testet öltött rousseau-izmus revelációjában rejlő lehetőségekre érzett rá. Úgy vélte, a nép hangját ő hallja a legtisztábban, így küldetése van. Hébert és Robespierre megelőzésével lecsapott Marat örökségére és megkaparintotta az egyik legismertebb lapot, a Nép Barátját, melyet Marat árnyékában A Francia Köztársaság Publicistája címen vitt tovább. Roux publicisztikája érdemben nem lép túl azokon az elképzeléseken, amelyeket A »Veszettek« kiáltványá-ban fejtett ki 1793. június 25-én. Terrorral fenyegeti az „önzők", a „csalók", a „harácsolók", és a „piócák" hadát. Felveti ugyan azt, hogy meg kellene vizsgálni az egyéni vagyonok eredetét, kiváltképp azok esetében, akik a forradalom kezdete óta gazdagodtak meg, sőt attól se zárkózik el, hogy a hirtelen túlságosan nagy vagyonra szert tett párvenükkel adassák vissza mindazt, amit harácsoltak, ám konklúzióként érdemben csak annyit fogalmaz meg: a sans-culotte-ok hívatottak annak bizonyítására, „hogy a kereskedés nem embertársaink kiéheztetését jelenti." Jacques Roux-t, a „vörös papot" a »Veszettek« első számú vezetőjeként tartja számon a szakirodalom. Politikai pályájának áttekintésekor azonban önkéntelenül is felvetődnek az alábbi kérdések: 1. Beszélhetünk-e, pontosabban írhatunk-e minden fenntartás nélkül a »Veszettek« önálló mozgalmáról akkor, amikor a forradalom további eseményeit leginkább a tömegmozgalom fluktuációi határozták meg. A veszettek éppen ezen mozgalmak fluktuálásából próbáltak politikailag építkezni, ám e kísérletük néhány hét leforgása alatt kudarcot vallott. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy Roux, Varlet, Leclerc, Chalier , azaz a »Veszettek« legismertebbjei között érdemi politikai kooperáció nem jött létre. 2. Jacques Roux politikai karrieije tiszavirág életűnek bizonyult. A Konventben nem játszhatott jelentős szerepet, a Kommünben korlátozottak voltak lehetőségei, népszerűsége pedig alig lépte át a Gravilliers szekció „határát." 3. Úgy tűnik Jacques Roux mindenekelőtt agitátor volt, akit 1793 nyarának hullámverései egy pillanatra magasba emeltek, viszont arra, a sans-culotte-ok által felvetett kérdésre, miszerint a nép szabad, de éhezik, érvek helyett csupán érzelmek és indulatok motiválta „válasz"-ra futotta erejéből!

Mű típusa:	Cikk, tanulmány, mű
Egyéb cím:	Jacques Roux alakja a forradalom történetírásában
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
Dátum:	1992
Kötet:	95
ISSN:	0324-6965
Oldalak:	pp. 5-12
Nyelv:	magyar , francia
Kiadó:	University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Kiadás helye:	Szeged
Befoglaló mű URL:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/37127/
Kulcsszavak:	Jacques Roux, Egyháztörténet - katolikus - Franciaország - 18. sz.
Megjegyzések:	Bibliogr. a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven
Szakterület:	06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet
Feltöltés dátuma:	2016. okt. 15. 07:56
Utolsó módosítás:	2026. feb. 03. 11:05
URI:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/2778

Bővebben:

Tétel nézet