Die stabilisierung des demokratischen Systems in Portugal : 1975-1978 - die Zweite Republik

Pándi Lajos: Die stabilisierung des demokratischen Systems in Portugal : 1975-1978 - die Zweite Republik. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta historica, (95). pp. 43-64. (1992)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű historica_095_043-064.pdf Letöltés (1MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Az 1974-es forradalom eredményeként létrejött polgári demokrácia hatalmi blokkját a Mário Soares vezette Portugál Szocialista Pártnak, a Fegyveres Erők Mozgalma (MFA) Melo Antunes őrnagy vezette „Kilencek" frakciójának és a hadsereg Ramalho Eanes alezredes vezette ún. „professzionista centrumának" szövetsége alkotta a gonqahdsmovaX, a Vasco Gonqalves ezredes fémjelezte 1975-ös szocialista orientációval szemben. 1977 elejétől működésbe léptek az intézményesített demokrácia szervei: 1976. április 2-án szentesítették az új alkotmányt, megtartották a parlamenti (ápr. 25.), az elnök- (jún. 27.) és a helyi választást (dec. 13.). Az új Portugália politikai rendszere a három győztes politikai erő testére lett szabva. A tisztekből álló Forradalmi Tanácsban dominált a „Kilencek" csoportja, elnöke pedig Ramalho Eanes lett, akit egyszersmind az ország köztársasági elnökének is megválasztottak. A kormányban - élén Mário Soares-sel - a szocialista párt tíz tagja, valamint nyolc fűtetlen: három katona és öt civil kapott helyet. A forradalom eredményeként egy a lehetőségekhez képest stabil és progresszív, „katonailag védett" demokratikus rendszer épült ki. A hatalom megosztásával és kölcsönös függőségével sikerült egyetlen hatalmi központ abszolút cselekvési szabadságát meggátolni. A politikai harcok fő szintere a parlament lett, benne a polarizált társadalmi struktúrának megfelelően baloldali - jobboldali polarizáltsággal (Szocialista és Kommunista Párt kontra Szociáldemokrata Párt és Szociális Demokrata Centrumpárt), egyetlen erős centrumpárt hiányával. A tőkés világ legprogresszívabb alaptörvényeként számontartott portugál alkotmány azt az antimonopolista demokráciát rögzítette, amely nemhogy 1976 áprilisában nem létezett, de 1975 tavaszán-nyarán, a forradalom csúcsán sem valósult meg. A hatalmi szervek politikája pedig 1975 szeptembere óta egyáltalán nem felelt meg ennek a perspektívának. A Mário Soares által a parlamentben 1976. augusztus 4-én előterjesztett kormányprogram Portugália nyugati integrációját és a nyugat-európai „szocializmus" megvalósítását tűzte célul. Az 1976 - 78 közötti helyreállítási periódusban a kormány gyakorlati lépései a konjunkturális és a strukturális válság szanálására, valamint a nyugat-európai integrálódásra irányultak. A Nyugat-Európába történő integrálódás lépései (tagság az Európa Tanácsban, csatlakozás a NATO Euro-csoportjához, a támaszpontszerződések megújítása, az Ibériai Paktum korszerűsítése, a franciaországi vendégmunkások helyzetének újabb rendezése stb.) között központi helyet foglalt el a közöspiaci csatlakozás. Első lépésként 1976 szeptemberében Portugália és az EGK az 1972-es egyezményt kiszélesítő átmeneti megállapodást kötött. Azután a kormány - a kemény feltételeket elfogadva - 1977. március 28-án benyújtotta Portugália hivatalos felvételi kérelmét, s 1978 őszétől megkezdődtek az érdemi tárgyalások. Összességében a szocialista párti kormányzás két éve alatt - a tőkés világgazdaság válság utáni megélénkülésével párhuzamosan - végbement a „normalizálás". Az elsősorban a konjunkturális válság szanálását érintő nem lebecsülhető eredmények azonban olyan lépéseket követeltek, amelyek ismét kiélezték a belpolitikai feszültséget. A parlamentáris játéktér hamarosan kimerült, és Eanes elnök 1979 júliusában a parlamentet feloszlatva időközi választást írt ki. Az elnöki politika, a eanismo körül megszilárduló demokratikus konszenzusnak széles bázisa volt az utolsó két évtized változásai ellenére még mindig elmaradott, vidékies-falusias, agráijellegét őrző portugál társadalomban. A politikai stabilitás alapja az a társadalmi-politikai blokk volt, amelyre az új hatalom támaszkodhatott: az eísősorban a köztársasági elnök képviselte nem monopolista burzsoáziára, a Forradalmi Tanács képviselte forradalmi és reformista kispolgárságra, valamint a kormány képviselte munkásságra és modern középrétegekre. A forradalom - átmeneti - mérlegét megvonva a viszonylag megszilárdult vívmányok e társadalmi csoportok érdekeit szolgálták.

Mű típusa:	Cikk, tanulmány, mű
Egyéb cím:	A demokratikus rendszer stabilizálódása Portugáliában : 1975-1978
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
Dátum:	1992
Kötet:	95
ISSN:	0324-6965
Oldalak:	pp. 43-64
Nyelv:	magyar , német
Kiadó:	University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Kiadás helye:	Szeged
Befoglaló mű URL:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/37127/
Kulcsszavak:	Portugália története - 1975-1978
Megjegyzések:	Bibliogr. a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven
Szakterület:	06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet
Feltöltés dátuma:	2016. okt. 15. 07:57
Utolsó módosítás:	2026. feb. 03. 11:57
URI:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/2781

Bővebben:

Tétel nézet