Jewish deputies in the legislative seym of the second Polish Republic 1919-1922

Walicki Jacek: Jewish deputies in the legislative seym of the second Polish Republic 1919-1922. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta historica, (95). pp. 85-105. (1992)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű historica_095_085-105.pdf Letöltés (1MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Az 1918-ban függetlenné vált Lengyelországban az első választásokon a zsidó képviselőjelöltek megszerezték a szavatok 9,2%-át, de csak 11-en kerültek be a szejmbe. A választási rendszer a főleg városlakó zsidóságnak nem kedvezett, mivel a nagyvárosokat összekapcsolták a nagy vidéki területekkel. Igen sok volt a jelölt és a zsidó lakosság (13 millió fő a 16,9 milliós összlakosságából) sem vett részt aktívan a választásokon. 10 zsidó képviselő megalakította a Zsidó Nemzetiségű Képviselők Független Szövetségét (ZSNKFSZ), amelyen belül külön csoportot alkottak a csomisták, az ortodox és az ú.n. aéppártiak. Mély belső ellentétek taktikai és stratégiai kérdésekben egyaránt megosztották a zsidó képviselhet. A kormányzattal szemben békülékeny és igen passzív ortodoxokat az igen aktív cionisták háttérbe szorították. A nem zsidó pártok több száz képviselője, ideértve még a Lengyel Szocialista Pártot is - meglehetősen ellenségesen viselkedett a zsidó képviselőkkel szemben. Együttműködni csak a baloldali pártokkal sikerült egyes konkrét kérdésekben - pl. az alkotmányügyi vitákban 1920. júliusában a fenyegető bolsevik támadás idején a ZSNKFSZ közzétette, hogy a zsidók készek áldozatokat hozni az állam megmentéséért, de októberben a zsidó képviselők a kormány antiszemitizmusára hivatkozva megvonták támogatásukat a kormánytól. A zsidó képviselők elsősorban az egyéni és kollektív polgári szabadságjogok kiterjesztését tartották fontosnak Lengyelországban. A zsidó nemzetiség területi vagy egyéni autonómia - törekvéseit a többi politikai párt nem támogatta. Ugyanígy az 1919. július 28-án az antant hatalmak és Lengyelország között aláírt békeszerződés sem tartalmazott kisebbségvédelmi előírásokat, mivel azt Lloyd George kifejtette: a fő célnak olyan körülmények teremtését tartották, amelyek elősegíthetik a kisebbségek fokozatos asszimilációját. A nyelvhasználat vitájában a jiddis nyelvet a lengyel jobboldal egyenes képviselői az uzsorások, kémet és bűnözök nyelvének nevezték, míg mások a germanizálás egyik eszközének tartották a lengyelországi zsidók döntő többségének nyelvét. Nem fogadták el a lengyel képviselők az iskolai oktatás demokratizálására, az államilag támogatott nemzetiségi iskolák feliállítására vonatkozó előteijesztést sem. Komoly problémát jelentett az oroszországi pogromok elöl a lengyel királyság területére menekült zsidók, az ú.n. litvákok (litvániai zsidók) állampolgárságának kérdése is. Tőlük ugyanis a hatóságok megtagadták a lengyel állampolgárságot. A zsidó képviselők elsődleges célja a teljeskörű állampolgári egyenlőség kivívása volt. Míg a törvényhozók jó része elvben elfogadta, hogy el kell törölni a jogegyenlőséget sértő törvényeket, a helyi közigazgatási hatóságok több olyan rendkívüli intézkedést vezettek be, amelyek kiváltották a ZSNKFSZ tiltakozását. A zsidókat leginkább sújtó jogtipró rendelkezéseket végül is csak 1931-ben törölte el a Szejm. Kemény vitákat okozott például a kötelező vasárnapi pihenőnap kérdése. A zsidók azon kívánságát, hogy ők dolgozhassanak ezen a-napon, sem a lengyel jobb- sem a baloldal nem támogatta. A vallási egyenlőségért vívott harcban a zsidók minden nem-katolikus érdekét is képviselték - elismerték ugyanakkor a katolikus vallás elsődleges jogállását, de csak az „első az egyenlők között" elv alapján. Ezt az elvet a katolikus vallás kizárólagosságának alapján álló lengyel-képviselők nem támogatták. Lengyelországon a tárgyalt korszakban két komoly pogrom-hullám söpört végig. Az első 1918 novembertől 1919 közepéig tarott, a másik 1920 nyarán volt A gazdasági okok mellett a katolikus egyház felelőssége is kétségtelen, amely a „Krisztusölő zsidó" képét hagyományosan fenntartotta Lengyelországban. Az antiszemitizmus egyébként a 20. század elejétől kezdve egyre nagyobb szerepet játszott a lengyel nacionalizmusban. A pogromok közvetlen kiváltó okai között lehet említeni egyes ortodox zsidók együttműködését a német megszállókkal, a cionisták magatartását a keleti határvidéken, a zsidó származású bolsevikoktól és a háborútól való félelmet is. Az alkotmányos vitákban a zsidó képviselők egykamarás parlament mellett szólaltak fel, a szenátust a reakciós erők bástyájának tartották. Mint annyi más kérdésben, ebben sem jártak sikerrel, mert a parlamenti erőviszonyok ezt egyszerűen nem tették lehetővé. A német kisebbségnek is csak néhány képviselője volt a szejmben, a lengyel baloldali képviselők pedig csak taktikai szövetségesek voltak. Mindehhez hozzájárultak a zsidó képviselők függetlenségét hosszú időszak után visszaszerzett és létében fenyegetett állam képviselőinek érzékenységével sokszor nem törődve olykor demagóg követeléseket is előterjesztettek.

Mű típusa:	Cikk, tanulmány, mű
Egyéb cím:	Zsidó képviselő a második Lengyel Köztársaság törvényhozásában 1919-1922
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
Dátum:	1992
Kötet:	95
ISSN:	0324-6965
Oldalak:	pp. 85-105
Nyelv:	magyar , angol
Kiadó:	University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Kiadás helye:	Szeged
Befoglaló mű URL:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/37127/
Kulcsszavak:	Zsidók története - Lengyelország - 1919-1922, Politikatörténet - zsidó - Lengyelország - 1919-1922
Megjegyzések:	Bibliogr. a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven
Szakterület:	06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet
Feltöltés dátuma:	2016. okt. 15. 07:57
Utolsó módosítás:	2026. feb. 03. 12:44
URI:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/2783

Bővebben:

Tétel nézet