Eördögh István: A crise religiosa no Brasil no período 1852-1861 e as tendências de reforma de dom Antônio Joaquim de Mello, bispo de São Paulo. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta historica, (94). pp. 3-61. (1992)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
historica_094_003-061.pdf Letöltés (2MB) | Előnézet |
Absztrakt (kivonat)
A tanulmány az azonos című doktori disszertáció része, melynek megvédésére 1987 november 25-én került sor a római Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténeti Fakultásán. A disszertáció a latin-amerikai és ezen belül a brazil egyháztörténetírás számára eddig nagy többségében ismeretlen forrásokat használt fel, nevezetesen: az „Arquivio da Curia Metropolitana de Sáo Paulo" (Brazília), az „Archivio Segreto Vaticano", az „Archivio della Congregazione degli Affari Ecclesiastici Straordinari" (Segreteria di Stato, Vaticano), az „Archivio della Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli" (Vatican) és az „Archivio di Stato" (Italia) iratait. E kutatások eredményeként válik megismerhetővé a XIX. század brazíliai egyháztörténetének néhány olyan fontos kérdése, mint például: — miért maradhattak évekig betöltetlenül püspöki székhelyek abban a Brazíliában, amely alkotmányosan államvallásának vallotta a katolikus egyház tanítását; — milyen súlyos társadalmi, egyházpolitikai válságot és egyéb negatív következményeket vont maga után a katolikus egyház elkötelezettsége a portugál főkegyúri jog („padroado") kérdésében; — melyek voltak azok az internacionális jellegű egyházpolitikai tényezők, amelyek csupán 40 kapucinus barátra csökkentették a Brazíliában működő európai misszionáriusok számát a XIX. század közepén; — melyek voltak a Szentszék és a brazil egyház részéről azok a legfontosabb diplomáciai és pasztorális kezdeményezések, amelyek a brazil katolicizmus radikális reformját igyekeztek előmozdítani; — mennyiben volt meghatározó a civil házasság társadalompolitikai jelensége és a vegyes házasságokra vonatkozó, csekély számú szentszéki „facultas"-ok engedélyezésének problémája Brazília „harmadik világgá" válásában; — milyen szerepe volt a szentszéki Nunciaturának Rio de Janeiróban a brazil egyház öntudatosodásának folyamatában. A gallikanizmus, a janzenizmus, a liberalizmus, ultramontanizmus és a szabadkőművesség befolyása alatt álló XIX. századi Brazíliában II. Péter császár 1854 augusztus 18-i dekrétumát, amelyben a főkegyúr jogot, mint a császári koronához „eo ipso" tartozót pápai felhatalmazástól mentesen vélte gyakorolni az uralkodó, a későbbi 1872-es „Questáo religiosa" néven ismert valláspolitikai válság közvetlen előzményeként értékeljük. A tanulmány egyik legjelentősebb eredménye az az új megállapítás, hogy a valláspolitikai válság Brazíliában már 1827. október 10-én kezdetét vette, amikor a brazil parlament semmisnek minősítette XII. Leo pápa „Praeclara Portugalliae" 1827. május 15-i bullájának a Brazíliában gyakorlatban lévő „ius patronatus"-ra vonatkozó megállapításait. Az eddigi kutatások szerint — jóllehet teljesen érthetetlen módon — ez a súlyos egyházpolitikai incidens teljesen elkerülte a vatikáni diplomácia figyelmét mindaddig, amíg Marino Marini prelátus, Brazíliába kinevezett szentszéki megbízott („incaricato"), fel nem hívta rá Giacomo Antonelli bíboros államtitkár figyelmét az említett 1854-es császári dekrétummal kapcsolatban. A brazil kormány és a Szentszék között kialakult egyházpolitikai válság okozta súlyos következmények röviden az alábbiakban foglalhatók össze: — 1858-ban, teljes diplomáciai kudarcot vallott minden olyan kiegyezésre irányuló bilaterális kezdeményezés, amely a Szentszék és a brazil állam közt fennálló egyházpolitikai válságot lett volna hivatva megoldani; — nem valósulhatott meg a Szentszék által az ötvenes évekre tervezett és az egyházi reformok előmozdítására hivatott brazil nemzeti püspökkari konferencia; — a kapucinusok brazíliai misszióinak drámaivá vált helyzete az 1844 június 30-i császári rendelettől az 1862 október 28-án érvénybe lépett megegyezésig („Convenio"). A tanulmányban nem tárgyaljuk a disszertációban viszont részletesen taglalt 1858-as polgári házasságra vonatkozó törvénytervezet társadalmi, demográfiai és egyházi vonatkozásainak fontos témáját, valamint az értekezés második részét, amely az utolsó három fejezetben António Joaquim de Mello, Sáo Paulo megyéspüspökének pasztorális, morális, fegyelmi és hittani vonatkozású egyházkormányzói tevékenységét mutatja be a IX. Pius által annyira szorgalmazott egyházi reform megvalósítása érdekében.
| Mű típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
|---|---|
| Egyéb cím: | Az 1852-1861 közti brazíliai valláspolitikai válság és António Joaquim de Mello São Paulo-i megyéspüspök pasztorális reformtörekvései |
| Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Acta Universitatis Szegediensis : acta historica |
| Dátum: | 1992 |
| Kötet: | 94 |
| ISSN: | 0324-6965 |
| Oldalak: | pp. 3-61 |
| Nyelv: | magyar , portugál |
| Kiadó: | University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport |
| Kiadás helye: | Szeged |
| Befoglaló mű URL: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/37126/ |
| Kulcsszavak: | Antônio Joaquim de Mello, Egyháztörténet - Brazília - 19. sz. |
| Megjegyzések: | Bibliogr.: p. 55-58. és a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar nyelven |
| Szakterület: | 06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet |
| Feltöltés dátuma: | 2016. okt. 15. 07:56 |
| Utolsó módosítás: | 2026. feb. 03. 10:33 |
| URI: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/4173 |
 |
Tétel nézet |
