Analitikus filozófia és modernitás

Ambrus Gergely: Analitikus filozófia és modernitás. In: Modernség és modernitás. pp. 295-313. (2025)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű litterae_humaniores_2025_003_295-313.pdf Letöltés (179kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Az analitikus filozófia számos kiemelkedő alakja a modernitás zászlóvivőjeként, egy új felvilágosodás letéteményeseként tekintett magára. Ennek az önképnek az értelmezéséhez azt fogom megvizsgálni, hogy a 20. századi analitikus filozófusok mit tekintettek a filozófiai modernség ismérveinek, és van-e valamilyen közös magja az erre vonatkozó elképzeléseknek. Amellett fogok érvelni, hogy vannak olyan átfogó jegyek, amelyek legalábbis a 20. századi analitikus filozófia jelentős részét jellemzik. Az egyik közös formai és módszertani vonás, hogy az analitikus filozófia több meghatározó irányzata szerint a modern filozófia tudományos filozófia. Egy másik tartalmi egyesítő jegy pedig, hogy a 20. századi analitikus filozófia dominánsan empirista és fizikalista elkötelezettségű volt. Ez azt jelenti, hogy olyan speciális metafizikai nézetek voltak a meghatározók (például az univerzálékkal, a modalitásokkal, a természettörvényekkel vagy az oksággal kapcsolatban), amelyek jól illeszkednek egy általános empirista és fizikalista kiindulóponthoz, azaz felteszik, hogy minden tudásnak kell legyen valamilyen megfigyelési/tapasztalati lehorgonyzottsága, illetve, hogy csak fizikai entitások léteznek. Ez egyfelől érvényes az „analitikus metafizikára”, klasszikus korszakában, tehát nagyjából 1960 és 2000 között, de mutatis mutandis a korábbi logikai empirista hagyományra is – az irányzat deklarált metafizika-ellenessége dacára is. (Ugyanakkor nem érvényes a hétköznapinyelv-filozófiai hagyományra és a késői Wittgenstein filozófiájára.) Fontos azonban megjegyezni, hogy úgy tűnik, az analitikus filozófia így jellemezhető modern korszakán túl vagyunk, a 2000-es években kezdődő „poszt-modern” metafizika ugyanis feladta a közös empirista és fizikalista keretet. Az analitikus metafizika eklektikussá vált: olyan platonista, arisztoteliánus, sőt hegeliánus elképzelések is teret nyertek, amelyek a 20. század második felének analitikus filozófusai, és persze a logikai empiristák még inkább, kifejezetten elutasítottak. Many prominent figures in analytical philosophy saw themselves as protagonists of modernity and champions of a new Enlightenment. To interpret this self-image, I will examine what 20th-century analytical philosophers considered as the criteria of philosophical modernity and whether there is a common core to their ideas on this subject. I will argue that some overarching features characterize at least a significant part of 20th-century analytic philosophy. One common formal and methodological feature is that, according to several influential schools of analytic philosophy, modern philosophy is scientific philosophy. Another unifying feature is that 20th-century analytic philosophy was predominantly committed to empiricism and physicalism. This means that it was dominated by specific metaphysical views (e.g., concerning universals, modalities, natural laws, or causality) that fit well with a general empiricist and physicalist starting point, i.e., they assume that all knowledge must have some observational/experiential basis and that only physical entities exist. This is true of “analytical metaphysics” in its classical period, roughly between 1960 and 2000, but mutatis mutandis also of the earlier logical empiricist tradition, despite its declared anti-metaphysical stance. (However, it does not apply to the ordinary-language philosophy movement and the late Wittgenstein.) It should be noted, however, that we seem to have moved beyond the modern era of analytical philosophy, as the “post-modern” metaphysics that began in the 2000s abandoned the common empiricist and physicalist framework. Analytical metaphysics has become eclectic: Platonic, Aristotelian, and even Hegelian ideas have gained ground, which were explicitly rejected by analytic philosophers of the second half of the 20th century and, of course, even more so by the logical empiricists.

Mű típusa:	Könyv része
Rovatcím:	A modernitás határain: irodalmi, történelmi és metafizikai reflexiók
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Modernség és modernitás
Dátum:	2025
ISSN:	3057-9929
ISBN:	978-963-688-090-3
Oldalak:	pp. 295-313
Sorozat neve:	Litterae Humaniores
Nyelv:	magyar , angol
Kiadó:	Szeged University Press
Kiadás helye:	Szeged
Befoglaló mű URL:	https://acta.bibl.u-szeged.hu/89386/
DOI:	10.14232/lh.2025.3.14
Kulcsszavak:	Filozófia
Megjegyzések:	Bibliogr.: p. 310-313. és a lábjegyzetekben ; összefoglalás magyar és angol nyelven
Szakterület:	06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.03. Filozófia, etika és vallástudományok
Feltöltés dátuma:	2026. feb. 16. 08:47
Utolsó módosítás:	2026. feb. 16. 08:47
URI:	http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/89423

Bővebben:

Tétel nézet