Gyászbeszéd egy tetű halálára: a reneszánsz kori paradoxon

Vígh Éva: Gyászbeszéd egy tetű halálára: a reneszánsz kori paradoxon. In: Állati jelképek : irodalmi és művészettörténeti mozaikok, (1). pp. 40-55. (2024)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű animalia_001_040-055.pdf Letöltés (618kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

A reneszánsz kori olasz irodalomban, amelyet a petrarkista költészet, az epika, az erkölcsfilozófiai értekezésirodalom túlsúlya jellemez, Ortensio Lando irodalmi tevékenységének legjellemzőbb vonása a humanista gondolkodás alapvető kérdéseinek ironikus megközelítése a paradoxon jegyében. A paradoxon retorikai alakzata, amely éppen Lando Paradossi (1543) című művének is köszönhetően válik irodalmi műfajjá, az 1548-ban közzétett Sermoni funebri de vari authori nella morte di diversi animali (Gyászbeszéd különböző szerzőktől különféle állatok halálára) című könyvében tematikairetorikai tekintetben is alapvető. A tizenegy gyászbeszéd, azontúl, hogy a fauna jobbára alantas állatairól szól, maga a sermo retorikai formulájának demisztifikálása is. Jelen tanulmány a tetű paradox siratását elemzi és a zoomorf szimbolika sajátos megjelenését mutatja be egy paradox(nak látszó) morális vizsgálódás keretei között. In the Italian literature of the 16th century, which was characterized by the predominance of Petrarchist poetry, epics, and treatises on moral philosophy, the most characteristic trait of Ortensio Lando's literary activity was an ironic approach to the fundamental questions of humanist thought through the device of the paradox. The rhetorical figure of the paradox, which has become a literary genre largely owing to his Paradossi (1543), also remains a criterion for reasoning in his book entitled Sermoni funebri de vari authori nella morte di diversi animali (Funeral Sermons of Various Authors upon the Death of Different Animals), published in 1548. In addition to dealing with the lower-level animals of the fauna, the eleven funeral eulogies included in this work serve as the demystification of the rhetorical formula of the sermo itself. The present study, which analyzes the paradoxical mourning of the louse, presents the distinctive occurrence of zoomorphic symbolism in the framework of a (seemingly) paradoxical moral investigation.

Tétel nézet