Szőcs Tibor: Egy második "tatárjárás"? : a tatár-magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In: Belvedere Meridionale, (22) 3-4. pp. 16-49. (2010)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
belvedere_2010_003_004_016-049.pdf Letöltés (348kB) | Előnézet |
Absztrakt (kivonat)
Az 1241–42. évi mongol invázió komoly nyomot hagyott a magyar történelmi tudatban, és az eseményt még ma is sokszor a katasztrófák egyfajta szinonimájaként fogjuk föl. Kevésbé közismert viszont, hogy bő negyven évvel később egy újabb tatár betörés érte az országot, amelyet történetírásunk általában „második tatárjárásnak” nevez. Ha felütjük a magyar krónikás hagyományt magába foglaló valamelyik kódexet (a legismertebb a Képes Krónika), akkor azt látjuk, hogy a két eseményt közel azonos súllyal tárgyalja a szöveghagyomány. „A tatárok első bejövetele” című fejezetben néhány mondatban ecsetelik, hogy 1242-ben a tatároknak nevezett mongolok 500 ezer fegyveressel betörtek Magyarországra, és a Sajó folyó mellett legyőzték Bélát, aki a tengerhez menekült. A tatárok három évig maradtak az országban majd mikor kivonultak – mivel az emberek nem tudtak vetni és aratni – többen pusztultak el éhínség, mint a tatár fogság vagy kardok által. Ez a szűkszavú (és sok tekintetben nem is túl pontos) összefoglalás alig érzékelteti, hogy mi játszódott le az országban. Majd öt fejezettel odébb „A tatárok második bejövetele” című részben azt olvashatjuk: „Végül aztán a kunok közül néhányan, akik megmenekültek, a tatárokhoz futottak, s ösztönzésükre a tatárok az Úr ezerkettőszáznyolcvanötödik évében másodszor is behatoltak Magyarországra, és egészen Pestig mindent irgalmatlanul fölperzseltek.”1 Azt viszont bátran kimondhatjuk, hogy a két esemény valójában nem ugyanazon a szinten játszódott le, és az itteni aránytalanságot sokkal inkább a krónikás hagyomány szűkszavúságának kell betudnunk, amely amúgy is mostohaként kezeli a XIII. századot. 1285-ben már nem az a Magyarország állt szembe a keleti betöréssel, mint 1241-ben, és még ennél is nagyobb a két „tatár” erő közti különbség. Hogy megértsük mindezt, néhány szóban vissza kell térni közvetlenül a „nagy” tatár invázió utáni időkre.
| Mű típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
|---|---|
| Rovatcím: | Referátumok |
| Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Belvedere Meridionale |
| Dátum: | 2010 |
| Kötet: | 22 |
| Szám: | 3-4 |
| Oldalak: | pp. 16-49 |
| Nyelv: | magyar |
| Kiadó: | Belvedere Meridionale |
| Kiadás helye: | Szeged |
| Befoglaló mű URL: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/37355/ |
| Kulcsszavak: | Magyarország története - 18. sz., Tatár-magyar kapcsolatok - 18. sz. |
| Megjegyzések: | Bibliogr.: p. 38-49. ; összefoglalás magyar nyelven |
| Szakterület: | 06. Bölcsészettudományok 06. Bölcsészettudományok > 06.01. Történettudomány és régészet |
| Feltöltés dátuma: | 2016. okt. 15. 11:11 |
| Utolsó módosítás: | 2025. júl. 16. 08:07 |
| URI: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/5255 |
![]() |
Tétel nézet |

