Egy második "tatárjárás"? : a tatár-magyar kapcsolatok a XIII. század második felében

Szőcs Tibor: Egy második "tatárjárás"? : a tatár-magyar kapcsolatok a XIII. század második felében. In: Belvedere Meridionale, (22) 3-4. pp. 16-49. (2010)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű belvedere_2010_003_004_016-049.pdf Letöltés (348kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Az 1241–42. évi mongol invázió komoly nyomot hagyott a magyar történelmi tudatban, és az eseményt még ma is sokszor a katasztrófák egyfajta szinonimájaként fogjuk föl. Kevésbé közismert viszont, hogy bő negyven évvel később egy újabb tatár betörés érte az országot, amelyet történetírásunk általában „második tatárjárásnak” nevez. Ha felütjük a magyar krónikás hagyományt magába foglaló valamelyik kódexet (a legismertebb a Képes Krónika), akkor azt látjuk, hogy a két eseményt közel azonos súllyal tárgyalja a szöveghagyomány. „A tatárok első bejövetele” című fejezetben néhány mondatban ecsetelik, hogy 1242-ben a tatároknak nevezett mongolok 500 ezer fegyveressel betörtek Magyarországra, és a Sajó folyó mellett legyőzték Bélát, aki a tengerhez menekült. A tatárok három évig maradtak az országban majd mikor kivonultak – mivel az emberek nem tudtak vetni és aratni – többen pusztultak el éhínség, mint a tatár fogság vagy kardok által. Ez a szűkszavú (és sok tekintetben nem is túl pontos) összefoglalás alig érzékelteti, hogy mi játszódott le az országban. Majd öt fejezettel odébb „A tatárok második bejövetele” című részben azt olvashatjuk: „Végül aztán a kunok közül néhányan, akik megmenekültek, a tatárokhoz futottak, s ösztönzésükre a tatárok az Úr ezerkettőszáznyolcvanötödik évében másodszor is behatoltak Magyarországra, és egészen Pestig mindent irgalmatlanul fölperzseltek.”1 Azt viszont bátran kimondhatjuk, hogy a két esemény valójában nem ugyanazon a szinten játszódott le, és az itteni aránytalanságot sokkal inkább a krónikás hagyomány szűkszavúságának kell betudnunk, amely amúgy is mostohaként kezeli a XIII. századot. 1285-ben már nem az a Magyarország állt szembe a keleti betöréssel, mint 1241-ben, és még ennél is nagyobb a két „tatár” erő közti különbség. Hogy megértsük mindezt, néhány szóban vissza kell térni közvetlenül a „nagy” tatár invázió utáni időkre.

Tétel nézet