"s fénylett a hal, mint vers, ha jó": Halak Takáts Gyula költészetében és grafikáin

Tüskés Anna: "s fénylett a hal, mint vers, ha jó": Halak Takáts Gyula költészetében és grafikáin. In: Állati jelképek : irodalmi és művészettörténeti mozaikok, (1). pp. 103-114. (2024)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű animalia_001_103-114.pdf Letöltés (1MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Takáts Gyula költészetének, prózájának és rajzainak fontos motívuma a hal, amelynek gyökere a gyermek- és felnőttkori horgászások mellett a Balaton nyugati medencéjének északi és déli partján – a költőnek Györökön és Fonyódon is volt háza – megfigyelt vízi táj, a halászok, horgászok világa. Takáts számára a hal nemcsak étel, hanem a tó titokzatos lakója. Míg a Balaton költői és festői általában a táj formáit, a változó fényeket, a vízfelszín feletti formákat és a tükröződéseket ábrázolják, Takáts számára a balatoni tájban még több minden sűrűsödik az északi part hegyein és a vitorlásokon kívül. Fish are an important motif in Gyula Takáts’s poetry, prose, and drawings, the root of which, in addition to his fishing experiences in childhood and adulthood, are the observed water landscape, the fishermen, and the world of fishermen on the North and South shores of the Western basin of Lake Balaton – he had houses in Györök and Fonyód. According to Takáts, fish are not just food but also the mysterious inhabitants of the lake. While the poets and painters of Balaton usually depict the shapes of the landscape, the changing lights, and the forms and reflections above the water surface, to Takáts, the Balaton landscape shows more than just the mountains of the Northern coast and the sailboats.

Tétel nézet